3. rész

Sajnálom amiért késtem a résszel, csak nyolcadikos vagyok és most ballagok és alig volt időm írni. A következő rész lehet már csak júliusba lesz mert műtenek, de próbálok sietni. Nagyon örülnék pár kommentnek és új feliratkozóknak. Puszi.:)

*Justin szemszög*

Órák után a haverok mondták, hogy az udvaron megvárnak. Gyorsan felszaladtam az igazgatóiba a beiratkozási papírjaimmal, és már mentem is.
-Hey Justin, délután nem jössz ki a pályára kosarazni?
-De elmegyek. Úgy sincs semmi dolgom.
-Tudsz kosarazni? -kérdezte Ryan.
-Jóhogy, csak nehogy lenyomjalak titeket!- mondtam győztes vigyorral.
-Délután 4-kor ugyanitt. Megmutatjuk hol a pálya.Na csá.
-Rendben, sziasztok.
Az utamat hazafele gyalog tettem meg csendesen....Azt hittétek mi? Beültem a fehér Ferrarimba és maxra nyomtam a hangerőt. Valahogy be kell mutatkozni az ittenieknek is. Megtaláltam már a lányt az első nap, könnyebb mint hittem. Már csak össze kell barátkoznom vele..

*Wendy szemszöge*

Anya estig dolgozik, délután koccanunk a haverokkal. Tipikus péntek.Ez az új gyerek Justin, bevallom külsőre megfogott, majd meglátjuk belül milyen. De az biztos, hogy az ismerkedés nem megy neki. Pont ma egy hónap, hogy betöltöm a 18.-at. Más fiatalok a helyembe kapnak kocsit meg  lakást, elköltöznek és a szüleik eltartják, de én nem ilyen vagyok. Itthon maradok és segítek anyunak amiben csak tudok. Ha már apa elhagyta őt én maradok mellette. 4 éves koromban apukám elment, anya sírt, de nem állította meg.Azt mondta nekem maradjak erős, és még találkozunk.. Ja persze, jól elfelejtett..

Amikor kiértem a pályára a srácok már nagyba kosaraztak.
-Hé, elkezdtétek nélkülem?
-Nyugi, még jön Matt és Justin.
-Justin? Tud egyáltalán kosarazni? -simán lenyomom.
-Sziasztok.-köszönt a hátam mögé Rick.
Megfordultam és Mattékkel találtam szembe magam.Vajon Justin is hallotta?
-Ohh, sziasztok.-ez ciki.
Miután ők is pacsiztak és köszöntek elkezdtük csinálni a csapatokat. Szerencsémre Mr.seggfej Bieberrel külön csapatba raktak, úgyhogy megmutathatom mit is tudok. Ha kosarazásról van szó nem érdekel senki és semmi, csak a labda és palánk. Szinte mindig a fiúkkal lógok. Ők nem tekintenek rám máshogy, fiús rövidnaciba és egy lenge pólóba smink nélkül. Mióta a volt legjobb barátnőm cserben hagyott, azóta őket tekintem a legjobb barátomnak, főleg Mattet. Sose volt/lesz több köztünk mint barátság, és ez így jó.
Épp hozzám került a labda, előttem volt Bieberke..na figyelj csak. Mire ideért volna, hogy kivegye a kezemből úgy csináltam mintha jobbra vinném, helyette a lábai közt lepasszoltam Ryannek, közbe már előrefutottam, lepasszolta én pedig dobtam. Kosár. 24:22-re nyertünk..Hahh.. Bár ez a Bieber gyerek jól játszik, jobban mint gondoltam..
-Hé Wendy, te mit kérsz szülinapodra? -Ryan, ha én azt tudnám..
-Természetesen engem. -ordította Cody. Kétség kívül, hülye ez a gyerek.
-Igazából nem tudom..
-Nem tudhatjuk mit hoz a jövő, néha kiszámíthatatlan dolgokat.-kacsintott rám Justin. Ezzel most mit akar mondani? Megakartam szólalni, de elment telefonálni. A fiúk persze húúztak egy sort. Mindig rosszra gondolnak.

Miután kihülyéskedtük magunkat, értem arra, hogy a fiúk felkaptak és beraktak a slag alá, utána ezt másokkal, elindultunk haza olyan este 10 körül.. A fiúk a másik irányba mentek, én meg egyedül a kihalt és sötét utcákon. Nem szívesen megyek egyedül, de nem rángatom el őket.
A sarkon van egy kis kocsmaszerűség, ide járnak az itteniek elütni az időt. Bármilyen meglepő, kedvesek. Amikor arra megyek kedvesen köszönnek, viszont most egy fiatalabb gyerek is volt ott, és nem is akárki. Felraktam a kapucnim, de hiába. Felismertek. Meghívtak egy italra, de én csak elakartam menni mielőtt felismer. Igen, nem vett észre.. Arrébb beszélgetett valakivel, elég bizalmasnak tűnt, de legalább nem lát meg. Miután sikeresen továbbengedtek elkezdtem gondolkozni a szülinapomon. Általában eljönnek a nagyiék és négyen megtartjuk, a haverokkal meg elmegyünk bulizni és mindent ők fizetnek nekem. Még kb 20 perc az út hazáig. Megvan, bicikli kell szülinapomra. Épp érveket kerestem, hogy egy mountainbike vagy bmx lenne-e jobb, viszont egy kéz hirtelen befogta a szám hátulról és berántott egy sikátorba.. Mielőtt bármi történt volna az "elrablóm" megszólalt:
-Na mi a helyzet cica? -a hangjából hallom, hogy vigyorog..ezt nem hiszem el. Elengedett és felé fordultam, a kezemet már lendítettem de elkapta. -Nanana, csak óvatosan..
-Bieber te normális vagy??
-Komolyan azt gondoltad nem veszlek észre? -vigyorgott..már megint..
-Reméltem. -imádkoztam, hogy ne vegyen észre. Elindult előre, de amikor látta, hogy nem követett megállt.
-Na nem jössz? - furán néztem rá.- Elkísérlek, nehogy bajod essen.- Bármilyen fura, de ezt kedvességből mondta. Ez akar valamit tőlem..
-Hogy-hogy a fiúkkal lógsz? Mármint neked nincs ilyen legjobb barátnőd? -törte meg a csendet.
-Volt csak elhagyott egy pasi miatt..
-Uhh.. És pasik terén, hogy állsz? -miért kérdez ennyit?
-Szingli vagyok. Csajok?
-Nincs állandó.
-És nem állandó? -kérdésemre felnevetett.
-Már az sincs..
-Értem.- Rövid beszélgetésünk után csend telepedett le köztünk. Nem az a kínos csend, inkább olyan nyugodt. Hazáig elkísért aminek örültem is mert legalább mellette nem eshet bajom. Persze nem azért mert bízom benne, csak mert elég izmos..
-Szép ház.- mondta mikor hazaértünk.
-Köszönöm.
-Mit csinálsz holnap?-kérdezte.
-Nincs semmi tervem..miért?
-Kicsit megmutathatnád a várost. Nem tudom mi hol van, csoda, hogy az iskoláig eltalálok.-felkuncogtam szavain de közben nem tudtam nem észrevenni gyönyörű mosolyát.
-Rendben elmehetünk.-mosolyogtam.
-Akkor majd holnap hívlak. Jóéjt.-kacsintott és el is indult.
-Honnan van meg a telefonszámom?
-Az az én titkom.-és el is ment.
Halkan beosontam a házba mivel anya már aludt, gyorsan lefürödtem és mentem is aludni. Vajon nem lesz baj abból ha holnap elmegyek vele? Hisz alig ismerem. Elrabolni nem akar, azt a sikátornál már megtette volna. Majd meglátjuk mit hoz a holnap..