Szünet

Sziasztok. Első sorban nagyon sajnálom, hogy ilyen későn hozom a részeket. Nem gondoltam volna ilyen sokáig tartanak, pedig ha jót akarok annak idő kell. Nincs időm részt írni.A blog most szünetelni fog. Nagyon sajnálom. Ősszel folytatni fogom, addigra megírok pár részt és akkor megint lesz időm írni. Hosszú részek lesznek, elkezdenek történni az események. Addig nem volt olyan izgalmas, de valahogy be kell vezetnem. Kaptam egy kritikát. Nem vagyok az a fajta akit ez érdekel de ez megfogott. Lehordta mindennek a blogom, persze ez a feladata de nem tudom milyet tudna ő írni. Nagyon rosszul esett. Szerinte mindenbe hiba van. Többé nem kérek kritikát azt megfogadtam, de megpróbálok minnél jobbakat írni!
Ősszel újra olvashattok.
Élvezzétek ki a nyári szünetet amíg tart, sziasztok!

3. rész

Sajnálom amiért késtem a résszel, csak nyolcadikos vagyok és most ballagok és alig volt időm írni. A következő rész lehet már csak júliusba lesz mert műtenek, de próbálok sietni. Nagyon örülnék pár kommentnek és új feliratkozóknak. Puszi.:)

*Justin szemszög*

Órák után a haverok mondták, hogy az udvaron megvárnak. Gyorsan felszaladtam az igazgatóiba a beiratkozási papírjaimmal, és már mentem is.
-Hey Justin, délután nem jössz ki a pályára kosarazni?
-De elmegyek. Úgy sincs semmi dolgom.
-Tudsz kosarazni? -kérdezte Ryan.
-Jóhogy, csak nehogy lenyomjalak titeket!- mondtam győztes vigyorral.
-Délután 4-kor ugyanitt. Megmutatjuk hol a pálya.Na csá.
-Rendben, sziasztok.
Az utamat hazafele gyalog tettem meg csendesen....Azt hittétek mi? Beültem a fehér Ferrarimba és maxra nyomtam a hangerőt. Valahogy be kell mutatkozni az ittenieknek is. Megtaláltam már a lányt az első nap, könnyebb mint hittem. Már csak össze kell barátkoznom vele..

*Wendy szemszöge*

Anya estig dolgozik, délután koccanunk a haverokkal. Tipikus péntek.Ez az új gyerek Justin, bevallom külsőre megfogott, majd meglátjuk belül milyen. De az biztos, hogy az ismerkedés nem megy neki. Pont ma egy hónap, hogy betöltöm a 18.-at. Más fiatalok a helyembe kapnak kocsit meg  lakást, elköltöznek és a szüleik eltartják, de én nem ilyen vagyok. Itthon maradok és segítek anyunak amiben csak tudok. Ha már apa elhagyta őt én maradok mellette. 4 éves koromban apukám elment, anya sírt, de nem állította meg.Azt mondta nekem maradjak erős, és még találkozunk.. Ja persze, jól elfelejtett..

Amikor kiértem a pályára a srácok már nagyba kosaraztak.
-Hé, elkezdtétek nélkülem?
-Nyugi, még jön Matt és Justin.
-Justin? Tud egyáltalán kosarazni? -simán lenyomom.
-Sziasztok.-köszönt a hátam mögé Rick.
Megfordultam és Mattékkel találtam szembe magam.Vajon Justin is hallotta?
-Ohh, sziasztok.-ez ciki.
Miután ők is pacsiztak és köszöntek elkezdtük csinálni a csapatokat. Szerencsémre Mr.seggfej Bieberrel külön csapatba raktak, úgyhogy megmutathatom mit is tudok. Ha kosarazásról van szó nem érdekel senki és semmi, csak a labda és palánk. Szinte mindig a fiúkkal lógok. Ők nem tekintenek rám máshogy, fiús rövidnaciba és egy lenge pólóba smink nélkül. Mióta a volt legjobb barátnőm cserben hagyott, azóta őket tekintem a legjobb barátomnak, főleg Mattet. Sose volt/lesz több köztünk mint barátság, és ez így jó.
Épp hozzám került a labda, előttem volt Bieberke..na figyelj csak. Mire ideért volna, hogy kivegye a kezemből úgy csináltam mintha jobbra vinném, helyette a lábai közt lepasszoltam Ryannek, közbe már előrefutottam, lepasszolta én pedig dobtam. Kosár. 24:22-re nyertünk..Hahh.. Bár ez a Bieber gyerek jól játszik, jobban mint gondoltam..
-Hé Wendy, te mit kérsz szülinapodra? -Ryan, ha én azt tudnám..
-Természetesen engem. -ordította Cody. Kétség kívül, hülye ez a gyerek.
-Igazából nem tudom..
-Nem tudhatjuk mit hoz a jövő, néha kiszámíthatatlan dolgokat.-kacsintott rám Justin. Ezzel most mit akar mondani? Megakartam szólalni, de elment telefonálni. A fiúk persze húúztak egy sort. Mindig rosszra gondolnak.

Miután kihülyéskedtük magunkat, értem arra, hogy a fiúk felkaptak és beraktak a slag alá, utána ezt másokkal, elindultunk haza olyan este 10 körül.. A fiúk a másik irányba mentek, én meg egyedül a kihalt és sötét utcákon. Nem szívesen megyek egyedül, de nem rángatom el őket.
A sarkon van egy kis kocsmaszerűség, ide járnak az itteniek elütni az időt. Bármilyen meglepő, kedvesek. Amikor arra megyek kedvesen köszönnek, viszont most egy fiatalabb gyerek is volt ott, és nem is akárki. Felraktam a kapucnim, de hiába. Felismertek. Meghívtak egy italra, de én csak elakartam menni mielőtt felismer. Igen, nem vett észre.. Arrébb beszélgetett valakivel, elég bizalmasnak tűnt, de legalább nem lát meg. Miután sikeresen továbbengedtek elkezdtem gondolkozni a szülinapomon. Általában eljönnek a nagyiék és négyen megtartjuk, a haverokkal meg elmegyünk bulizni és mindent ők fizetnek nekem. Még kb 20 perc az út hazáig. Megvan, bicikli kell szülinapomra. Épp érveket kerestem, hogy egy mountainbike vagy bmx lenne-e jobb, viszont egy kéz hirtelen befogta a szám hátulról és berántott egy sikátorba.. Mielőtt bármi történt volna az "elrablóm" megszólalt:
-Na mi a helyzet cica? -a hangjából hallom, hogy vigyorog..ezt nem hiszem el. Elengedett és felé fordultam, a kezemet már lendítettem de elkapta. -Nanana, csak óvatosan..
-Bieber te normális vagy??
-Komolyan azt gondoltad nem veszlek észre? -vigyorgott..már megint..
-Reméltem. -imádkoztam, hogy ne vegyen észre. Elindult előre, de amikor látta, hogy nem követett megállt.
-Na nem jössz? - furán néztem rá.- Elkísérlek, nehogy bajod essen.- Bármilyen fura, de ezt kedvességből mondta. Ez akar valamit tőlem..
-Hogy-hogy a fiúkkal lógsz? Mármint neked nincs ilyen legjobb barátnőd? -törte meg a csendet.
-Volt csak elhagyott egy pasi miatt..
-Uhh.. És pasik terén, hogy állsz? -miért kérdez ennyit?
-Szingli vagyok. Csajok?
-Nincs állandó.
-És nem állandó? -kérdésemre felnevetett.
-Már az sincs..
-Értem.- Rövid beszélgetésünk után csend telepedett le köztünk. Nem az a kínos csend, inkább olyan nyugodt. Hazáig elkísért aminek örültem is mert legalább mellette nem eshet bajom. Persze nem azért mert bízom benne, csak mert elég izmos..
-Szép ház.- mondta mikor hazaértünk.
-Köszönöm.
-Mit csinálsz holnap?-kérdezte.
-Nincs semmi tervem..miért?
-Kicsit megmutathatnád a várost. Nem tudom mi hol van, csoda, hogy az iskoláig eltalálok.-felkuncogtam szavain de közben nem tudtam nem észrevenni gyönyörű mosolyát.
-Rendben elmehetünk.-mosolyogtam.
-Akkor majd holnap hívlak. Jóéjt.-kacsintott és el is indult.
-Honnan van meg a telefonszámom?
-Az az én titkom.-és el is ment.
Halkan beosontam a házba mivel anya már aludt, gyorsan lefürödtem és mentem is aludni. Vajon nem lesz baj abból ha holnap elmegyek vele? Hisz alig ismerem. Elrabolni nem akar, azt a sikátornál már megtette volna. Majd meglátjuk mit hoz a holnap..

2. rész

Megjöttünk a 2. résszel. :)


Miután reggel felkeltem és elvégeztem a szokásos teendőimet, elköszöntem anyutól. Az ajtón kilépve megpillantottam az első reggeli napsugarakat, amelyek lágyan simogatták arcomat. Az iskolához vezető út szokásosan telt, zenét hallgattam.
Amikor beléptem az iskola ajtaján, az egyik ribi egyből kiszúrt és elkezdett futni utánam a 20 centis magassarkújába, de, hogy miért azt nem tudom...
-Sziaa Wendy! Láttad az új srácot?-mondta letörölhetetlen vigyorral az arcán..
-Nem. Milyen új srác?
-Tudod, tegnap órák után mondta az osztályfőnökünk.-Ó, tehát erről maradtam le.
-Majd úgyis találkozok vele.-mosolyogtam rá.Kezdtem kíváncsi lenni, milyen is ez az új srác. Mikor elindultam a terem felé megláttam a csapatunkat akik reggelente tárt karokkal várnak, de most valamiért észre se vettek.. Amikor odaértem hozzájuk, jöttek felém bókok és a köszönések, de nem tudtam rá figyelni, csak az új srácra.. Már bámulhattam egy ideje, ami neki is feltűnhetett. Szőkésbarna haj, mogyoróbarna szemek, izmos kezén tetkók..nem is rossz. Mondjuk legközelebb be kéne csuknom a számat..
-Na mi van édes, máris tetszem? - vigyorgott nagyképűen. Ez most komoly? Mekkora egy tapló, gyerünk Wendy, nem hagyhatod magad hisz te vagy a bandavezér.
-Ja bocs, csak elámultam, hogy hogy lehet valakinek ekkora egója, édes.. -na most vigyorogj faszfej.
-Héhéhéé, nyugi skacok. Wendy, ő itt Justin Bieber az új osztálytársunk. Justin, ő itt Wendy Holloway.-mutatott be minket egymásnak Matt.-és a suli legdögösebb csaja.-súgta oda túl hangosan.

Matt

-És az ágyban is ilyen nagy a szád? - de letörölném a vigyort a képedről.

-Igen. Viszont te ezt sose fogod megtudni. Ja, és nagyon gyorsan vegyél vissza az arcodból. Te csak egy újonc vagy, nem tudod itt mi hogyan működik. Lehet, hogy a régi sulidban nagy arc voltál, de itt ha akarsz valaki lenni akkor a nagy egó nem lesz elég. -na ezt kapd ki. Arca kezdett dühössé válni, közelített felém, kezdte kinyitni a száját, de nem mondott semmit. Mintha valami miatt vissza kéne tartania magát. Fogta magát és elsétált.Fura ez a gyerek.

*Justin szemszög*

Az a kibaszott egyesség. Ez a csaj egyszer még nagyon ki fog hozni a sodromból...

*Visszaemlékezés*

Menekülök a zsaruk elől egy sötét sikátorba fordulok, zsákutca...a francba. Miközben futok előre meghallom, hogy leadtak egy lövést, és pár pillanaton belül éles fájdalom hasított hátamba. A golyó sebessége miatt a földre zuhantam, majd minden elsötétült.. Mikor kinyitottam a szemem, csak egy fényt láttam, s elindultam felé, de hirtelen egy kar visszarántott. Ez nem a valóság.. Hirtelen újra éreztem a fájdalmat..na ez már az.. Kinyitottam a szemem és egy idegen férfival találtam szemben magam. De ő miért nincs rendőr ruhában? Miért nem haltam meg? Mi történik velem? Én pont nem az az ember vagyok aki megérdemli, hogy csodák történjenek vele.. Nem tagadom, volt már piszkos ügyem, sőt, én ebből élek. Kurvák, drogok, egyéjszakás kalandok.. Nem vagyok rá büszke, de hát senki sem tökéletes..
-Justin Bieber ha jól tudom, igaz? -mondta az idegen.
-Igen. -honnan tudja ki vagyok?
-Örülök, hogy megismerhetem. -fogott velem kezet. -Hívj csak Jake-nek.-Miközben ezt mondta nem éreztem a fájdalmat..De azt hogyan?
-Van egy alkum, ha esetleg életben szeretnél maradni.-most már semmi sem világos.-Én vagyok az egyetlen személy, aki most segíteni tud neked. Van egy lányom akinek segíteni kéne és vigyázni rá. Láttam mire vagy képes, csak vártam az alkalomra, hogy ajánlatot tehessek neked. -hát ez kedves volt, de még mindig nem értem..
-A lányomnak segíteni kell, hogy tudja uralni a képességeit.Ha ezt a munkát bevállalod, a múltad elfelejtődik és életben maradsz. Ha nem fogadod el, meghalsz. -ez így kicsit sok egyszerre.. Most komolyan higgyem el ezt a hülyeséget?
-Én igazat mondok. Amíg nem döntesz én felelek érted, és hallom amit gondolsz úgy, hogy okosan!- Még nem babyszitterkedtem, de megéri. Visszakapom az életem.
-Oké. Benne vagyok.
-Rendben, csak nehogy meg bánd...

*Visszaemlékezés vége*

Justin Bieber

1. rész: Suli

Megjöttünk az első résszel, reméljük tetszeni fog!:) Komizzatok és szívesen várjuk a véleményeteket.:)


Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára keltem. Remek, már megint egy újabb nap a sok nyalizó gyerek között. Már harmadszorra aludtam vissza, amikor hirtelen kivágódott az ajtó. Anyukám lépett be rajta teljes öltözékbe. Nem fordítottam különösebb figyelmet felé, gondoltam csak keres valamit. Hát nem ez történt.. Villámgyorsasággal széthúzta a függönyöket, és lerántotta rólam a takarót. Ennyit a mégötpercethadaludjak tervemnek.
- Anyaaaa ezt miért kellett? -mondtam miközben csatát vívtunk a takarómért.
 -Wendy 10 perced van elkészülődni, vagy különben hozom a vizet. -mosolyodott el sunyin és ezzel a lendülettel ki is viharzott a takarómmal együtt. Csodás. Nincs más választásom...rohadt tankötelezettség. Kikeltem az ágyból, és elvégeztem reggeli teendőimet. Mint mindig, most is csak egy alapsminket raktam fel, nem akarok az iskola ribanca lenni. Az a szerep már másé.. Odabattyogtam a szekrényhez, és kivettem a kezemhez legközelebb álló ruhákat.

Május végére ez a ruha pont jó lesz. Felkaptam a táskám és lesprinteltem anyához, felkaptam a reggelit, elköszöntem anyától és már az ajtón kivűl voltam, de mintha egy kicsit hideg lenne a beton. Lenézek és arcon csapom magam. Hát persze..nincs rajtam cipő. Nem is én lennék. Visszasiettem kedvenc Supra cipőmért, és már el is indultam. A sulihoz vezető utat 10 perc alatt megtettem. Új rekord. A suli folyosóján hát kivel futok össze?! Hát persze hogy Dasyvel...

*Visszaemlékezés*
-Dasy te meg mi a francot csinálsz?-és ahogy közelebb léptem, rögtön szétrebbent az újdonsült pár.
-Még is minek látszik szerinted?-vágta hozzám flegmán a szavakat, és újra lesmárolta Zacket. Igen, ő az a fiú az akibe már évek óta reménytelenül szerelmes voltam. De ő csak kihasználta az érzéseimet. Egy megvető pillantást kaptam tőlük, majd elindultak a Pláza felé. Ott álltam, megszégyenítve és nem tudtam semmi mást tenni, csak elfutni az éréseim elöl...
*Visszaemlékezés vége*

Ő volt anno a legjobb barátnőm, akinek elmondtam minden titkom, beleérte Zack iránt érzett szerelmemet. Amit ő fel is használt ellenem. Csak elsétátunk egymás mellett és utamat folytattam az osztály terem felé.Ma csak 6 órám lesz..Huhh.. van Isten.. Az órák gyorsan teltek mivel a legtöbben zenét hallgattam. 6. óra utolsó 10 percében bejött "drága" osztályfőnökünk és valamit nagyon elkezdett magyarázni. Nagyon nem érdekelt, előbb-utóbb úgy is megtudom. És végre kicsöngettek..mehetünk haza.. Talán első voltam aki elhagyta a suli ajtaját. Hazaérve az üres lakásban találtam magam. Anya megint dolgozik. Átöltöztem kényelmesebb ruhába és kiültem a kertbe miközben tárcsáztam a közeli pizzázó telefonszámát. Körülbelül 15 perc alatt kihozták a pizzám. Látszik, hogy törzsvendég vagyok. Visszasétáltam és magamba tömtem a 4 sajtos kedvencemet. Az este folyamán anya hazaért és rávettem egy jó kis filmnézésre. A Csajok bosszúja című filmet választottuk. A film után felmentem a szobámba, lefürödtem és eltettem magam holnapra.

Prológus

Sziasztok. Pippy és Dodó vagyunk, reméljük elnyeri a tetszéseteket a blogunk! :)

Nagyot csalódtam. Csalódtam az egész világba, a barátaimnak nevezett emberekben, sőt, mindenben ami eddig körülvett...

Kislánykoromban nagyon sok barátom volt, mindig kimentünk a közeli mezőre játszani és ha lehetett, egészen későig kint voltunk. Nyugodt, csendes környék volt, nem kellett minket félteni. Máig...

Ma már a mező helyett, egy menő bevásárlóközpontot építettek. Úgy ahogy a barátaim helyett, csak a kétszínűség maradt. A családom a szemem láttára esett szét, és ha ez még nem lenne elég, egy fontos személy veszett el az életemből. Már csak anyukám az egyetlen személy, akiért van miért élnem. Nem találom a helyem a világban, csak sodródom az árral, amíg meg nem jelenik az a személy aki a reményt jelenti nekem.

Wendy Holloway vagyok, és ez az én történetem...

Szereplők

Wendy Holloway: 17 éves

Egy amerikai kisvárosban él: Norfolkban.

Szeret álmodozni, de nincs lehetősége valóra váltania őket.

A családja a mindene. Menőnek mutatja magát, de belül egy pillanat alatt eltörik.

Justin Bieber: 19 éves.

Nincs állandó lakhelye. 

A keze sok sötét dologban van benne.

Nincsenek érzései.

Dasy Edwards: 17 éves.

Wendy legjobb barátnője, amíg Dasy mást nem választ.

Madison Cortney: 36 éves.

Wendy édesanyja.

A lánya a mindene.

Gyászolja eltűnt férjét.

Jake Holloway: 38 éves.

Lányával nagyon jó apja-lánya kapcsolatot ápolt, egészen addig, amíg rejtélyes körülmények között el nem tűnt...